Egy kis hun történelem II.

 Hogy néztek ki a hunok?

„Gyermekeiknek mind jártszületésük után késsel mély barázdákat vágnak arcán, hogy a ráncos forradások meggátolják a szőrszálak szokásos időben való serkedését, így szakálltalanul öregednek meg, és mindenékesség nélkül az eunuchokhoz hasonlítanak. Mindnyájan zömök, tagbaszakadt, vastagnyakú, meghökkentően formátlan, görbe hátú emberek, úgyhogy kétlábú állatoknak vélhetnénk őket, vagy tuskóból durván kifaragott figuráknak, amilyeneket a hidak karfáin láthatunk.” Ammianus Marcellinus: Róma története (31.2)

Érdekes, hogy bár a források általában zömök embertípust írnak, a sírleletek nem erre utalnak. Ugyanígy eltúlzott az antik forrásokban a hunok mongolos arcának jellemzése: arcukat alaktalannak látták, mély szemgödrük távol állt egymástól apró szemekkel, lapus arcukból orruk ki sem emelkedik. Jellegzetes mongoloid típusúak valóban voltak köztük – ez minden bizonnyal valóban nagy feltűnést keltett az európai szépségideálhoz szokott szemek számára – de alig több mint a népesség egynegyede. A naptól és széltől cserzett sötétebb arcbőr és a sötétebb haj idegenül hatott a magas, szőke hajú világos bőrű gótok számára. Jordanes Attila-jellemzése melyben a nagykirály külső megjelenését írta le – termete kicsi, melle széles, feje nagy, orra tömpén nyomott, arcszíne rút – nem egyéb, mint egy évszázados toposz, melyben a tényleges kortársak mongoloid-hun jellemzését Attilára alkalmazta.

A kortárs irodalom nem szól a hun-alán mozgalommal széles körben elterjedt koponyatorzításról, csak a hun birodalom bukása után említi Galliában elvetődött hunokkal kapcsolatban Sidonius Apollinaris. Az elég bizonyos, hogy e divatot a hunok exportálták Közép-Ázsiából. A hunok embertani képe kevéssé ismert a vizsgálható hun koponyák alacsony száma miatt, az azonban elfogadott, hogy vezető rétegük nagyrészt mongoloid volt. A kis számú ismert hun koponya közt szintén előfordul a koponyatorzítás. 

Ruházatukat Ammianus Marcellinus rongyosnak, primitívnek írta le. A régészteti leletek, és a hunokat személyesen ismerő kortársak feljegyzéseiből ehhez képest egy teljesen más képet kapunk: egy közép-ázsiai-perzsa kultúrájú, szasszanida-iráni pompát és etikettet kedvelő nép képe bontakozik ki.

A hun viselet fő elemei a lovas népek célszerű viseletének felelt meg: süveg, kaftán, öv, nadrág és csizma. Az ázsiai hunok kínai leírása és ábrázolása, illetve a sírleletek alapján tudjuk, hogy cobolyprémes, cikádadíszes görbe süvegeket, jobbról balra záródó kaftánt, veretes övet melyről a mindennapi felszerelés csüngött (tőr, kés, tarsoly fenőkővel, tűzszerszám), lovaglónadrágot, díszes csizmát (bőrből, prémből és nemezből). A hun harcos megjelenését fegyvere és lószerszáma tette teljessé. A női viselet szinte csak a fej körüli ékszerek változatosságával különbözik a férfiakétól. Jellegzetesek a hun diadémok, a párosan viselt fülbevalók, borostyán nyakláncok, sárkányfejes nyakékek. Ritkább lelet a karperec, a gyűrű, gyakoribbak az öv és csizmacsatok, szíjvégek.

Lásd bővebben:

Bóna István: A hunok és nagykirályaik

http://sirasok.blog.hu/2009/05/20/torz_koponyak

A következő rész: 3. A hunok eredete