2014. január 28., kedd

Egy kis hun történelem VI.

A hun nagyhatalom I. 

Ruga  nagykirály kora


A 400-412 között vívott csaták után a hunok ismét eltűntek a dunai határoktól, visszahúzódtak szállásterületükre a Don vidékére. Ekkor a hun hatalmi politika még eurázsiai jellegű volt. 515-420 között Perzsia ellen viseltek háborút, ám erről kevés forrás maradt fent, leginkább csak a régészeti leletek beszélnek: a hun sírokban gyakoriak a szasszanida ötvöskészítmények, a szasszanida, kusán, baktriai sőt indiai aranypénzek. Minden bizonnyal nem volt sikertelen a hadjárat.
422-ben ismét feltűntek az Al-Dunánál, azonnal megtámadták a Keletrómai Birodalmat, betörtek Thrákiába. Rugának a hun nagykirályok közül elsőként sikerült egy olyan békét kicsikarnia, mely szerint a keletrómai kormányzat évi 350 font arany tributummal (1 font = 0,327 kg, 350 font = 114,45 kg ) váltotta meg a békét. Ezzel megindult egy aranyfolyam a hunokhoz, mely megteremtette a hun aranykort. 
Flavius Aetius
423-ban meghalt a Nyugatrómai-Birodalom császára: I. (Nagy) Theodosius fia, Honorius. A nyugatrómai kormányzat elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen a Theodosius-ház uralmának és ezzel együtt a Keletrómai-Birodalom gyámkodásának, ezért egy itáliai szenátort, Iohannest kiálltottak ki császárrá.  424-ben I. Theodosius lánya, Galla Placidia unakaöccse a keletrómai császár II. Theodosius támogatásával támadást indított Ioannes ellen. Aetius - a 410-es években mint birodalmi túsz élt a hunok között - Iohannes parancsára személyesen sietett Ruga nagykirályhoz, és kért segítséget a keletrómaiak és Galla Placidia ellen. Ruga nem kevés aranyért nagy erőket bocsátott rendelkezésére, ám  sajnálatos módon még mielőtt a sereg a nyugatrómai császár megsegítésére megérkezett volna, Iohannest elfogták, és válogatott kínzások közepette megölték. Mindössze 3 nappal később Aetiusz hun kíséretével belovagolt Rómába.
Arcadius keletrómai császár érméje
Honorius nyugatrómai császár érméje
Honorius I. Theodosius kisebbik, másodszülött fia volt, 384-ben született. Theodosius, aki gyakorlatilag az utolsó császár volt, aki a birodalom mindkét felét magáénak tudhatta rövid időre, a birodalmat két fia, Arcadius és Honorius között osztotta fel, Arcadiusnak juttatva a keleti, Honoriusnak pedig a nyugati birodalomrészt. Honorius 11 éves korábban, 395-ben lett a nyugati birodalom ura, Theodosius halála után. Ez az évszám a birodalom végleges kettéválásának időpontja is. Bátyja, Arcadius későbbi fia II. Theodosius keletrómai császár lett. 
Galla Placidia fia, a gyermek III. Valentius nevében kiegyezett Aetiussal: megerősítették a Ioannestől kapott rangját, nagy birtokadományokban részeszült, de hogy eltávolítsák a közelből megkapta a Gallia katonai főparancsnoka rangot. Az Aetiussal érkező hun seregnek Galla Placidia kénytelen volt megköszönni a "segítséget" és ugyanannyit fizetett azért, hogy menjenek haza, mint Aetius, hogy jöjjenek... Aetius felemelkedése pedig még csak most kezdődött.
Talán még Ioannes és bizalmasa Aetius, vagy már III. Valentius a segítségekért cserébe felajánlotta Valeria Ripensis tartományt a hunoknak. Ezzel az eseménnyel függ össze a hun birodalom új központjának kialakítása: a Tisza középső vidékén a Körös és a Maros folyók között kezdték el a hunok az új királyi ordut kiépíteni. 
Közben Aetius remekül kihasználta hun üzletfeleit: 425-427-ben a vizigótokat verték vissza, 428-ban a frankokat kényszerítették hűségre. 429-ben Ruga testvére Oktar a burgundokra támadt, és ebben a kétes sikerű hadjáratban hunyt el. Aetius sikerei viszont már szúrta ellenségeinek szemét: 429-ben eltávolították pozítiójából és felfelé buktatták: a hadsereg főparancsnokává nevezték ki. Az  elgondolás szerint Aetius csak egy  névlegesnek szánt pozíciót kapott volna, ő azonban azonnal kihasználva helyzetét megszilárdította a felső-rajnai és a felső-duna határvédelmet. 
Galla Placidia
432-ben Galla Placidia megfosztotta a főparancsnokságtól. Aetius előszőr Rómában próbált támogatókat szerezni, majd fiával együtt előbb Dalmatiába, onnan pedig a hun udvarba menekült. Ruga ismét kisegítette Aetiust és visszakísérte Rómába, szétverve a császári sereget. Aetius visszakapta a főparancsnoki rangot, és a legmagasabb méltósággal, patriciusi ranggal ruházták fel, majd mint ha mi sem történt volna, folytatta Gallia megtisztítását. Nem sokkal később hunyt el Ruga nagykirály, a segítségért a számlát már az új nagykirály Bleda és testvére Attila nyújtották be: Aetius átengedte Valeria és Pannonia Prima provinciát, ezzel a hunok megszerezték a Nyugat-Dunántúlt is. 
437-ben a burgundok betörtek Galliába, Aetius ismét hun barátaihoz fordult: a hun segítség "túl jóra" sikerült, szinte mind egy szálig lemészárolták a burgund sereget, Gundahar királlyal együtt. A megrázó vereség beleivódott a germán népek emlékezetébe, és hősköltemény született belőle: a Nibelung-ének.

Következő rész: A hun nagyhatalom (II. rész), Bleda nagykirály



Forrás: Bóna István - A hunok és nagykirályaik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése