A Római Birodalom és a hunok kapcsolata
Az előző bejegyzés ott ért véget, hogy a hunok közel 20 évre észrevétlenek maradtak a Dnyeszter menti csata után, és csak akkor tűnnek fel ismét amikor a birodalom a legsebezhetőbb: polgárháború tör ki a keleti és nyugati birodalomrész között, a határok keleten és az Al-Dunánál őrizetlenek.
395-ben a hunok két irányból támadtak: először a befagyott Al-Dunán át a moesiai síkságra törtek, egészen az Alpokig kalandoztak, a másik irányban pedig a Kaukázuson át Kis-Ázsiára támadtak. (Képzelhető, micsoda elképesztő felderítő munka történhetett a hunok részéről hosszú éveken keresztül.) A támadás hírére az I. Theodosiust kísérő vizigót uralkodó Alarik azonnal hazatért csapataival az Al-Duna menti szállásaira, felpakolták családjaikat, és gyors iramban délre a Birodalom belseje felé menekültek. A hunok ismét vissza húzódnak, nem foglalnak el jelentősebb területeket.
Mind a vizigót mind az osztrogót csapatok elképesztő pusztítással "hálálta meg" a Birodalomnak, hogy befogadták őket. 400-ban Gaina osztrogót zsoldosvezér elfoglalta magát Konstantinápolyt is, kirabolta a bankokat, felgyújtotta a császári palotát. Elkövette azonban azt a súlyos hibát, hogy megpróbált elfoglalni egy katolikus templomot (ő maga arianus volt), és a felbőszült tömeg a serege felét utcai harcokban agyonverte...Gaina a megmaradt seregével elmenekült, az Al-Duna északi partjára. Itt teljesedett be végzete: Uldin hun vezér csapataival meglepte, és újévi ajándékként Gaina fejét Konstantinápolyba küldte. Arcadius császár (395-408) gazdag ajándékokkal fejezte ki háláját.
Alarik vizigót király Gaina bukásának és kivégzésének hírére ismét beljebb vonult a birodalomban és megpróbált Itáliába is betörni. Itt azonban Stilicho nyugatrómai fővezér és az általa felfogadott hun-alán csapatok 401-ben két ízben is alaposan megverték Alarikot és kitessékelték Itáliából, akik Pannonia és Dalmácia közé, a Dinári-Alpok védelmébe húzódott vissza.
A hunok állandó jelenléte miatt általános pánik tört ki a Kárpát-medencében. Szarmaták, vandálok, sveb-quadok és gepidák ezrei menekültek római területekre. Gyakran hunokkal nem is találkoztak, a hunok osztrogót előőrse, vagy segédcsapatai gyakorlatilag "benyomták" őket a Nyugat-Római Birodalomba.
A vandál Radagaisus 406-ban az Alpokon át betört Itáliába. Stilicho nyugatrómai fővezér a helyzet végleges megoldására ismét a hunokat kérte fel, pénzt és zsákmányt ígérve. Uldin és Stilicho csaptaival Közép-Itáliában utolérték Radagaiust, körbezárták és megsemmisítették. Itália megmenekült, viszont a hadseregek átcsoportosítása miatt a Rajnai határ védtelen maradt. Ezt használták ki a vandál, az alán és a sveb sereg, és elözönlötték Galliát. A vandálok egy része meg sem állt Afrikáig, és Karhtago területén alapítottak királyságot, másik részük a sveb-quadokkal együtt a Duna völgyében vonultak a Rajna irányába.
Stilicho haláláig (408) egyfajta kölcsönös együttműködés állt fenn a Birodalom és a hunok között. A nyugatrómai kormány szoros szövetségi és "baráti" kapcsolatot épített ki a hunokkal, melynek záloga volt például a hunokhoz túszul küldött Aetius. A nyugatrómai-hun szövetség egészen 450-ig fennmaradt.
408-ban elhunyt a Keletrómai-Birodalom császára Arcadius, trónját mindössze hét éves kisfia, II. Theodosius (408-450) foglalta el. Uldin még ebben az évben megtámadta a Keletrómai-Birodalmat, felégette az Al-Duna északi partján álló ellenerődöket: Desát, Hinovát, Drobeta/Turnu Severint, Dierna/Orsovát, Gorneat, csellel elfoglalták Castra Martist (ma Kula, Bulgária). A kelet-rómaiak visszafoglalták 409-ben Castra Martist, kijavították a felégetett ellenerődöket és újraszervezték a hajóflottát, Uldint ezzel az Al-Duna északi partjára szorítva. 412-ben végül békét kötött a Keletrómai Birodalom Karaton hun nagykirállyal, a szövetség és barátság már soha többé nem állt helyre a hunok és a Birodalom keleti fele között. Az első szervezett hun támadás a Keletrómai-Birodalom ellen legnagyobb "pozitvuma" az volt, hogy a támadás hírére a kormányzat elrendelte a Konstantinápolyt védő falak építését. A 413-ra felépített theodosiusi falak oltalmazták Konstantinápoly/Bizáncot több mint egy évezreden át.
Miközben a hunok hadban álltak a Birodalom keleti felével az addig a hunokkal sakkban tartott vizigót Alarik sem maradt tétlen, 408 októberében gyakorlatilag besétált Rómába és átvette a hatalmat. A Ravennába bezárkózó Honorius császár egy ideig meg tudta őrizni tekintélyét és hatalmát azzal a hamis hírrel, hogy 10.000 hun lovas van úton a megsegítésére, amikor azonban kiderült a hír valótlansága, Rómát gyakorlatilag kifosztották.
Következik: A hun nagyhatalom: Ruga és Bleda nagykirályok kora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése